Hazudnék, hogyha azt mondanám Mr. Minyon után nem bántott a dolog és nem töltöttem napokat azzal, hogy próbáljak rájönni, vajon tényleg ennyire “sok” vagyok? Szerintem ebben az időszakban inkább a csajok számára lehettem kicsit sok, mivel nem volt olyan beszélgetésünk, hogy ne hoztam volna fel a témát és ők ne igyekeztek volna meggyőzni az ellenkezőjéről. Az elejétől a végéig végiggondoltam minden egyes apró momentumot, üzenetváltást, beszélgetést, de nem jöttem rá mi lehetett a “válóok”. Így tudomásul vettem, hogy igen, Mr. Minyonnak és nekem nem volt közös jövőnk….még egy teljes hétre sem.
Mivel az önbizalmamon még lehetne kicsit dolgozni (értsd: Bridget Jones szindróma cigi és vodka nélkül), eltartott egy ideig, hogy a barátnők unszolására ismét nekivágjunk az éjszakának. Félreértés ne essék, nem “férjfogás” a cél ilyenkor…persze, hogyha éppen egy buliban ismerném meg a szőke herceget, nem futnék el sikítozva.
Nos, hogy minden fontos pillanatot meg tudjunk örökíteni, vittünk magunkkal fényképezőgépet is.
Fotóztunk, táncoltunk, ittunk, ittunk….és őőőőő ittunk :-). Készültek képek szép számmal, viszont a LÉNYEG lemaradt….csoportkép még nincs rólunk, de hogyan legyen?? Ez a probléma igen hamar megoldásra talált, mivel az egyik hozzánk legközelebb álló srácnak a kezébe nyomtuk a gépet és se szó, se beszéd már pózba is vágtuk magunkat (HP-k, de nekünk jól állt) :-). A kép elkészült, engem pedig egy nem tudom milyen ötlettől vezérelve a pasika keze közé toltak kissé jókedvű társaim. Így már rólunk is volt egy közös kép, megjegyzem, szerintem jó lett.
Mivel a képet elkészítette, fizetségként innom kellett vele egy italt (nem adja olcsón magát a srác). Na jóóóóóó, egye fene, legyen :-).
Épphogy kikérte az italokat és legalább be tudtunk mutatkozni egymásnak, amikor ismét “váratlan fordulat” következett be….Murphy most már igazán leszállhatna rólam. Nem részletezem hosszasan (“eltűnt” barátnő megkeresése a helyszínen, másiknak sürgős taxi hívás, mert rosszul van, stb.), lényeg a lényeg, mint Hamupipőke én is eltűntem a bálból…cipővel együtt természetesen (és egy névvel, amiből a vezetéknév már nem maradt meg).
Másnap, romeltakarítás….no comment.
Miután már minden ismét a helyére került és magamat is úgy-ahogy vállalható formára gyúrtam a tükör előtt, folytatódott a csendes vasárnap. Netezés, olvasás, zene hallgatás. Majd hirtelen újabb ismeretlen ismerősre tettem szert azon a bizonyos közösségi oldalon. Nincs mese, ehhez most már tényleg hozzá kell szoknom, hogy az első lépés valaki megismerésére az, hogy bejelölöd őt…persze ehhez tudni kell a nevét is.
Én nem tudtam :-). Ezért szó szerint kiabáltam barátnőmnek, hogy vajon ki a franc lehet az az X.Y., aki ismerősnek jelölt??? (Még én voltam felháborodva, hogy nem is ismerek ilyen nevű pasit mit jelölget be?). Aztán fel lettem világosítva, hogy ő volt a tegnapi fotósunk. Cikkkkiiiiiiii!!!!!
Egyszóval ismerősök lettünk ééééés már jött is az üzenet Tőle. Töredelmesen bevallotta, hogy először nem emlékezett a teljes nevemre és állítólag -most figyeljetek- EGÉSZ ÉJJEL EZEN GONDOLKODOTT, hogy mi lehet az. A Viktória megmaradt és az is, hogy a vezetéknevem “Sz”-el kezdődik és egy férfinév az. Jézusom, megismertem Colombo utódját!! Végülis megtalált, nem? Csak hogy ne tűnjek nagyon naivnak :-D.
Írogattunk mindenféléről, még a közös képünket is átküldtem neki. Első (vagyis most már a második) benyomásra szimpatikusnak tűnt. Idősebb tőlem 4 évvel, munkahellyel és humorral megáldották és még kellő rátermettséggel is, ja, és elkérte a számomat. Megadtam, de nagy reményeket nem fűztem a dologhoz.
Na jó, hazudnék, hogyha nem gondoltam volna arra, hogy jó lenne ha felhívna.
Nem is hívott….aznap, DE másnap jött a bizonyos hívás. Először nem tudtam ki lesz az, mivel nem volt ismerős a szám, de miután felvettem, a telefonszámhoz már hang is társult, aztán egy felidézett fénykép és végül összeállt a kép…az Ő képe.
Telefonban még kellemesebb volt csevegni 🙂
Majd jött a NAGY kérdés: ” Volna kedved meginni velem egy kávét?”
Volna 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: