Aztán a következő pillanatban már csak azt vettem észre, hogy a lakás ablakát szugerálja és próbál rájönni, miért mozog úgy a függönyöm, mintha a szobában vihar lenne. Felvilágosítottam őt arról, hogy jelen pillanatban “megfigyelés alatt” vagyunk és éppen hat szempár lesi minden mozdulatunkat. Persze ami a legjobb, hogy mindezt sikerült a csajoknak úgy kivitelezni, hogy az előszobából beszűrődő fény halványan bevilágította a szobát…kvázi láttuk, ahogy egymás nyakában csüngve lesnek minket :-)))De egyrészt hamar megérkeztünk, másrészt így visszagondolva, annyira nem is ment döcögősen a beszélgetés.
A fürdőben udvariasan megvette mindkettőnk jegyét és utána sem engedte, hogy kifizessem a sajátomat (csak úgy gyűlnek a plusz pontok).
Gálánsan felajánlotta, hogy mivel egy kabint béreltünk csak, öltözzek át először én….hmmmm, jól meggondolta vajon? Tudom, hogy nem az Operabálra készültünk éppen, de szerintem egy nő képes egy sima fürdőruha átöltözéssel is elpepecselni az időt, főleg, hogy a kabinban NINCS TÜKÖR!!! Ezek nem gondolnak az első randizókra?!?!?!?!?!?!?! Na mindegy, ez itt a XXI. század, én pedig mégiscsak egy erős, független nő vagyok, megoldom. Átöltöztem, szépen összeraktam a ruháim és jött a következő “hatalmas” talány….összefogjam a hajam és úgy menjek ki, vagy kiengedett hajjal libbenjek ki elé és majd vízbe mártózás előtt fogjam össze? Nagy kérdések ezek, ugye? 😛
Hogyha jól emlékszem, összefogtam……gondolom most nagy kő esett le a szívekről :-D. Tehát, szerintem nem sok idő után végre elkészültem és átadtam a kabint neki. Nem tudom, hogy csinálta, de én még le sem ültem az öltözők előtti padra, ő már papucsban, fürdőnadrágban és törölközővel a kezében készen állt a mártózásra.
Nagyon hangulatos volt. Hullott a hó, a víz felett gőzölgött a pára, mi pedig igyekeztünk minél gyorsabban bejutni a medencébe. Nos, ez az igyekezet annyira jól sikerült, hogy Mr. Minyon ügyesen belesétált egy éppen csoportképet készítő külföldi csapat elé :-). Ezt a malőrt leszámítva hamar a vízben találtuk magunkat. Láttátok volna én milyen hamar merültem bele….mégiscsak most találkoztunk másodszor, ráadásul most fürdőruhában!!!
Aztán, szépen lassan egyre közelebb evickélt hozzám és igen, ne húzzuk, elcsattant az első csók :-). Ezt akkor itt most nem részletezném, maradjunk annyiban, hogy jó volt ;-).Onnantól kezdve mintha még melegebb lett volna a víz hőfoka…nem tudom. Tényleg nagyon hideg volt, hiszen januárban történt az egész, lehet, hogy tényleg valamilyen rejtett módon emelték a víz hőmérsékletét…higgyük ezt :-D. Tehát az idő telt-múlt, mi pedig nagyon jól éreztük magunkat…aztán felcsendült a szokásos kis dal, záróra van. Futás a köntösért, törölközőért. Az eredeti terv az volt, hogy a fürdő után még elmegyünk vacsizni, de őszintén szólva úgy voltam vele, hogy félig vizes, félig száraz kócos hajjal (hiába volt nálam fésű, természetesen Murphy itt is megmutatta magát), nem szívesen ülnék hosszabb ideig így szemben vele. Szóval hazavitt….és igen, itt is. Miután megáll az autóval a pasi, már megköszönted a szép estét, bugyután vigyorogtok egymásra….hogyan köszönsz el? Az oké, hogy a vízben egy-két apróbb csók elcsattant, de…..
Megoldotta :-). Amikor szerintem kb. már harmadszor mondtuk, hogy: “Hát, akkor jó legyél, jó éjszakát.”, lassan odahajolt és most már hosszabb ideig….a többit tudjátok.
Oké Viki, tehát, foglaljuk össze: elmész bulizni a barátnőkkel, ott megismerkedsz egy kedves, komoly sráccal, másnap felhív és programot szervez kettőtöknek, érted jön, udvarias, érdeklődő….eddig jóóóó, mi kellhet még? Egyszóval igen, úgy gondoltam ebből még bármi lehet.
Másnap reggel ébredés után üzenetet kaptam tőle, ő már úton volt munkába és mivel tudta, hogy én sokkal később kelek-indulok, ezért bejelentkezett és szépen “szívta a véremet”, hogy milyen jó egyeseknek :-). Nem hagyhattam ki ezt a magas labdát, persze hogy elkezdtem kifejteni milyen jó, hogy én még csak most kortyolgatom a tejeskávémat….nos, a reggelem így még jobban indult, mert azt éreztem, milyen kis édi (tudom-tudom, férfiakra nem mondunk ilyet), hogy még reggel is én járok az eszében ♥.
Hosszú idő után először vigyorogtam végig az egész napot, szerintem még a munka is jobban ment. Éreztétek már ezt? Biztosan…legalábbis, remélem.
Munka közben is több üzenetet váltottunk, kinek milyen a napja, mit ebédel, stb…
Aztán feldobta, hogy mit szólnék hozzá, ha bepótolnánk az elmaradt vacsit? Hűűűű :-)))
Még szép, hogy ok!!
Otthon megint jött a szokásos női probléma: mit vegyek fel??? Szerencsére barátnőm itthon volt, így volt segítségem a “divatbemutató” győztes ruhadarabjának kiválasztásánál.
Elkészültem (időre!!), Mr. Minyon értem jött és mentünk vacsizni. Nem volt semmi tervbe véve, így végül egy pizzériaétterem-re esett a választás.
Én végig ÉLTEM.
Ezt értitek? Körülbelül úgy kell elképzelni, hogy beszélsz-beszélsz, poénkodsz, érdeklődsz, jól érzed magad, természetesen mindezt nem idióta módon. Aki ismer engem tudja, hogy meg lehet jelenni velem társaságban, senkit nem szokásom kellemetlen helyzetbe hozni (pláne nem magamat).
Megvacsoráztunk, aztán hazavitt.
A ház előtt még beszélgettünk kicsit, de itt, mintha már kezdtem volna érezni valami “változást”, nem, nem jó értelemben.
Milyen ilyenkor egy nő? Oké, lehet nem minden nő….szóval, milyen voltam ekkor én? 1000 dolog átfut az agyamon: biztos fáradt azért nem beszél annyit, biztos még “zavarban” van, tuti én mondtam valami rosszat, tuti csináltam valami rosszat…
Na mindegy, próbáltam nem túlgondolni az egészet (lássuk be, nekünk nőknek ez azért nem megy könnyen).
Bementem a lakásba, elmeséltem barátnőmnek a vacsit és azt is, hogy mit gondolok most erről a helyzetről. Természetesen ő csak nyugtatott, legyek türelmes, biztos csak rémeket látok, stb.
Aztán hallottam azt a bizonyos hangot a telefonon…üzenet.
“Te mindig ennyire sugárzol?”
Mi van??? Ezt most mégis hogy értelmezzem? Természetesen ezt tőle is megkérdeztem, kissé átfogalmazott módon.
Jött a hideg zuhany….szerinte én túlságosan s o k vagyok.
Paff!!!
Persze, kaptam azért “pozitív” tulajdonságokat is tőle, hiszen én egy nagyonaranyoskedvescsinosblablabla nő vagyok szerinte.
Konkrétan elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehet tényleg “visszább kell vennem”, mert valószínűleg igaza van és túlságosan élek, de hiszen én csak “mertem jól érezni magam vele”….
Nos, ez volt Mr. Minyon és az én történetem.
Mondjuk úgy, hogy bemelegítettem….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: