“Te mindig ennyire sugárzol?”
Igen, ez bizony így volt, az első “potenciális jelölt”-nek mondható úriember ezzel a tulajdonsággal ruházott fel…akkor ezt én még pozitív jelzőnek tulajdonítottam (hiszen mindenhonnan azt halljuk, hogy egy nőnél fontos a kisugárzás), de ne rohanjunk ennyire előre.
A “gyász időszak” letelte után pár barátNŐmmel mondhatni törzsvendégei lettünk a sokak által ismert szórakozóhelynek, a Minyon-nak.
Kiöltözve, kisminkelve és a csajlakásban elfogyasztott, az alaphangulatot megadó vodka-almalé-fahéj kombótól túlfűtötten, a szakítás számomra pozitív következményeként megélt “alakváltás”-om (értsd: sok-sok-sok sírás, étvágytalanság, vége a világnak érzés = f o gy á s 🙂 ) miatt önbizalommal telve érkeztünk a helyszínre.
Azért ne úgy képzeljetek el minket, mint azokat a lányokat…ismétlem, LÁNYOKAT, akik minden egyes új zeneszám kezdetekor dobhártyaszaggatóan felsikítva jelzik a többi szórakozóval, hogy ők bizony ismerik ezt a számot ;-).
Szóval, minden megvolt egy jól sikerült szombat estéhez, barátok, Mojito, jó zene, emberek…és hát igen, Ő is ott volt. Kiskutya szemek, barna haj, stílusos öltözék és az illat…
Aki volt már hasonló cipőben az tudja, hogy a régi kapcsolat örökös felidézése során a “nekem nem kell senki más, csak ő” érzés túlélése után szinte felüdülésnek számít, hogyha hirtelen észreveszik az embert és még meg is szólítják(!).
Bizony, Mr. Minyon akkor, ott, rövid szemezés után megszólított.
Ami még plusz pontként felírható a listájára az az, hogy szerencsére nem egy “macsó vagyok, leveszlek a lábadról” szöveggel indított.
Egyszerűen csak megkérdezte, hogy meghívhat-e egy italra. Így visszagondolva nem sejtettem, hogy később (napjainkban) mennyire fog hiányozni nekem ez a kérdés….most már annak is örül az ember lánya, hogyha a férfi sms-t ír neki vagy urambocsá felhívja, hiszen manapság még a randik is majdnem online mennek. (Most kissé elkalandoztam).
Nos, az italunkat szürcsölgetve arrébb vonultunk a többiektől (aki volt már bulizni a Minyonban tudja, hogy ez nem könnyű feladat) és elkezdtünk beszélgetni. Megtudtuk egymásról az “alap” dolgokat: név, életkor, Pesten élsz-e, mivel foglalkozol, cicás vagy inkább kutyás vagy-e, blablablabla…
Természetesen másról is beszélgettünk és ami a legjobban tetszett, hogy adta/vette/értette a poént! Aki ismer engem tudja, hogy néha szeretem a csípős, vicces megjegyzéseket és szeretem, hogyha a feladott labdát lecsapják 🙂
Mr. Minyonban ez is megvolt, hogyha én elkezdtem egy mondatot valami fatális hülyeségről, akkor ő szemrebbenés nélkül folytatta úgy, hogy a végén már egy hatalmas badarság alakult ki.
Egyszóval, jól éreztük magunkat….és ekkor jött a krach, indulás haza.
Mivel ez egy csajbuli volt és mi a “senkit nem hagyunk hátra” (csak ha kéri) elv alapján működünk, így elindultunk haza.
DE! A telefonszámcsere megtörtént :-)))))
Hazaérés, részletes beszámoló lakótárs-barátnőnek, aztán irány az ágy….igen ám, de ekkor jön az a furcsa, izgatott és néha már-már idegesítő érzés: “Vajon felhív majd?”….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: