Ismerős az érzés? Persze, mindenki helyettesítse be a saját nevét a címbe (nem, nem Isten helyére). Így már ismerősebb? Na ugye…
Még mielőtt azt hinnétek, hogy jelenlegsavanyú a szőlő és egy elkeseredett nő vagyok, örömmel állíthatom, hogy nem, nem vagyok az…sőt! Viszont emberből vagyok én is, mint bárki más és eme természetes okból kifolyólag terveztem, álmodoztam (azért ezek a remek tulajdonságaim még megvannak ám) és azt hittem, hogy közel a harminchoz már férjnél leszek, megszületett gyönyörű közös gyermekünk, kényelmes és egyben otthonos lakásunkban (amikor nagyon elragadtattam magam akkor házat gondoltam) éljük boldog mindennapjainkat. Nos, ehhez képest nemhogy férjem, gyerekem és a gondolatbuborékjaimban akkor lévő egyéb ideám nincsen, de jelenleg az egyik barátnőmmel élek egy albérletben, a fizetésemből pedig…nos, ezt inkább hagyjuk ÉS a “lényeg”, hogy érdekesebbnél-érdekesebb férfiakkal hozott össze a sors, tehát pasim sincsen.
Igen, állítólag mindennek megvan a “miért”-je és mindennek megvan az oka…..na de ennyiszer??
Egyetértek azzal, hogy minden kapcsolatban tanulunk egymástól/magunkról valamit, csak jól oda kell figyelni és észre is kell venni a “jeleket”. Ez valakinek sikerül, valaki pedig ugyanúgy folytatja az életét ahogy a kapcsolat kezdetekor. Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon velem van a baj vagy csak rosszkor vagyok rossz helyen….és rossz férfiaknak adom meg a számomat 🙂
Nos, a legutóbbi kapcsolatom 8 hónapig tartott, együtt is éltünk, megvolt minden ami egy (szerintem) kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolathoz kell, szóba került közös jövő, kutya, macska, gyerekek….így hát “Urambocsá” elkezdtem hallani az esküvői harangokat.
TÉVEDTEM!
2013. január első hetében a “Boldog Új Évet” felkiáltás számomra elvesztette jelentőségét.
Bízva abban, hogy ez az év valóban boldogságot és a hozzám illő FÉRFI-t tartogatja számomra, a kapcsolat végét követő “gyász időszak” után ismét visszaültem a lóra és tárt karokkal vártam a nagy Ő betoppanását az életembe.
Az előttem álló kalandokról akkor még nem sejtettem semmit….hááát, van mit mesélnem Nektek 😉
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: