Hol vagy szőke herceg?

(Milyen jó is ez a közösségi oldal, legalább a levelezések böngészése közben újraélhetem, hogy mi is történt és hogyan is történt)… Nos, amíg nem jött el annak a bizonyos közös kávézásnak az ideje, addig napi kapcsolatban voltunk egymással…de komolyan.  Nem egyszer került napközben a telefonom lemerült közeli állapotba (töltő persze nuku) a sok e-mail váltás… Tovább »

Hazudnék, hogyha azt mondanám Mr. Minyon után nem bántott a dolog és nem töltöttem napokat azzal, hogy próbáljak rájönni, vajon tényleg ennyire “sok” vagyok? Szerintem ebben az időszakban inkább a csajok számára lehettem kicsit sok, mivel nem volt olyan beszélgetésünk, hogy ne hoztam volna fel a témát és ők ne igyekeztek volna meggyőzni az ellenkezőjéről…. Tovább »

Hát akkor, induljunk. Drága barátnőim úgy rebbentek az ablakhoz leskelődni, mint amikor egy csapat madár közé követ dobsz vagy egyéb dologgal megzavarod őket….mint az ovisok (imádom őket!) :-). Mr. Minyon az autó előtt várt (számomra ez plusz pontnak számít). És igen, ekkor jön az az idétlen tulajdonsága a friss ismeretséggel rendelkező embereknek….hogyan is köszönjek neki?… Tovább »

Reggel: “kedves” felső szomszédaink megkezdték a szokásos hétvégi mosást, takarítást, gyerek”nevelést” (mindezt kb. 08.00 órától)…alapjában véve ezzel nem lenne gond, de mivel én ekkor tarthattam az 5. átaludt órámnál (csak!!!) és egy enyhe macskajaj is volt rajtam, így akarva-akaratlanul kissé nyúzottan ébredtem. DE aztán eszembe jutott, hogy elvileg Ő a mai napon hívni fog :-)…. Tovább »

“Te mindig ennyire sugárzol?” Igen, ez bizony így volt, az első “potenciális jelölt”-nek mondható úriember ezzel a tulajdonsággal ruházott fel…akkor ezt én még pozitív jelzőnek tulajdonítottam (hiszen mindenhonnan azt halljuk, hogy egy nőnél fontos a kisugárzás), de ne rohanjunk ennyire előre. A “gyász időszak” letelte után pár barátNŐmmel mondhatni törzsvendégei lettünk a sokak által ismert… Tovább »

Ismerős az érzés? Persze, mindenki helyettesítse be a saját nevét a címbe (nem, nem Isten helyére). Így már ismerősebb? Na ugye… Még mielőtt azt hinnétek, hogy jelenleg savanyú a szőlő és egy elkeseredett nő vagyok, örömmel állíthatom, hogy nem, nem vagyok az…sőt! Viszont emberből vagyok én is, mint bárki más és eme természetes okból kifolyólag terveztem,… Tovább »

De hogyan is kezdjem el? A “miért”, részben már megvan…blog = terápia. Valaki sok pénzért pszichológushoz jár (hallottunk már ilyenről), mások a mindent tudó, mindent látó “jósnők” képességeiben bízva élik az életüket és igen, vagyok ÉN, aki jelenleg sok nőtársammal együtt a fehér lovon érkező szőke, barna, fekete hajú hercegét keresi.  Természetesen az én terapeutáim/pszichológusaim… Tovább »